top of page

Látogatóim száma

Szerző képeRozványi Dávid

Várakozás (Pünkösd)

Frissítve: 2023. máj. 23.


Zárt ajtók mögött, kiszáradt lelkek, mert messze jár a Mester, fakult lelkek imája fáradt szóval eget ostromol.

Zárt ajtók mögött, tucatnyi férfi magányosan, mert Akit ismertek, már messze jár, s Akit ígért, a Lélek erejét, nem ismerik, nem is tudják, mi az.

Csak az éhes remény maradt, csak az üres ima mormolása, csak a csökönyös akarat, sötét napokon keresztül, remény-szikkadt éjeken: hogy mégis van miért, mert Valaki, mert Valami egy nap elküldetik.

Hisz a Mester mondta, elküldi majd, övéit nem hagyja magára, majd a mennybe szállt, nem maradt más, csak lába nyoma a porban, azóta szél fújta el.

Elment a Mester, csak a várakozás maradt, régi imák ezerszer ismételt szava.

Zárt ajtók előtt, kiszáradt fügefa, nem hajt ki többé, a Mester akarta így.

Zárt ajtók mögött, tucatnyi konok férfi vár, már nem is tudja mit.

Zárt ajtókon kívül, ezernyi ember, ezer nyelv, ezer gond, ezer pletyka burjánzik vadul, s ezek közül csak egy mondja, volt egy rabboni, Jézus volt a neve, valami történt vele, mondott valamit, de ki tudja mindezt megjegyezni? S a pletyka, ez éhes vadállat, tovaugrik, s új témára száll.

Zárt ajtók mögött, tucatnyi férfiban szikkad a remény, zárt ajtókon kívül, már másról szól a világ, a Mesterről már senki sem beszél.

És egyszer csak, mikor talán nem várja senki sem, mikor minden vágy lemondássá vált, túl az ajtókon, a kiszáradt fügefán, túl a városon, túl az Olajfák hegyén:

egyszer csak feltámad a szél, s zúgása mindent betölt.





Istennek hálával, barátomnak, Juditnak köszönettel - 2012. május 23.

257 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése

Comments


bottom of page