Siratok valamit, ami sohasem volt enyém: mikor születtem, csak mesékből ismertem, hogy egykor volt egy ország, kerek és egész – a hazám.
Nekem a Felvidék tündérmese volt, a Délvidék rácsodálkozás. A Lajtabánságot vasfüggöny zárta el, Ruszinföldet a Vörös Hadsereg. S a kincses Erdély, szerelemes titkos tánc volt nekem.
Állok előtted nemzetem, állok előtted meztelen., álmok nélkül, védtelen. Mert a józan ész mondja, ne remélj!
Állok előtted meztelen, de betakar óvón a Nap, s benne áramlik a hit, remény, akarat.
Mert ki nem adja fel, az nem veszhet el sosem! Azt megáldja Istenem.
Hiszem.
Czuczai László barátomnak
Kép: IV. Károly kálvária (Tihany)