Egy kislány felsírt: megszületett,
úgy tűnik sorsa elrendeltetett,
feleség lesz, egy birtok gazdasszonya,
ki egy vidéki kúriában leél
egy unalmas, szokványos életet,
sírja is szabványos leszen:
két évszám, s egy név.
De Júliának ez nem lett volna elég:
vágyott versének hőse lenni,
megélni lángoló szerelmet,
szabadság kalandját,
szívszaggató tragédiát,
mindazt, mit a kor szelleme tilt.
Nőnek lenni, nem epizódszerepben,
világ elé tárni lelkének kincseit,
s a világ meséjét megosztani.
Hogy boldog lett-e e kislány?
Nem állítanám, de bizonyság,
hogy sorsa kiteljesedett,
boldogtalansága árán.
Szubjektív vélemény Szendrey Júliáról
Szendrey Júlia egyszerre élt férje, Petőfi Sándor fényében és árnyékában: híres férje okán felfigyeltek rá, a magyar irodalom első igazi női szereplője lett, (vitathatatlan elsősége, hogy ő volt az első nő, aki saját, teljes neve alatt adta ki műveit) lehetőséget kapott rá, hogy publikáljon és olvasták írásait, de egész élete során csak Petőfi feleségeként, majd özvegyeként tekintettek rá.
Művészetét nehéz megítélni: érezni rajta, hogy nem csak saját hangját keresi, de megpróbálja a női princípium helyét is megkeresni a magyar irodalomban, s nem tudjuk, hogy ha önálló személyiségként jelent volna meg az irodalomban, fejlődése hova vezetett volna.
Olvasva írásait, Szendrey mint ember, talán nem rendelkezett az empátia képességével, ennél azonban sokkal fontosabb, hogy övé volt a művészi empátia, s műfordítóként hitelesen alkotta újjá Andersen meséit.
Érdemes meghallgatni műveit Török Tünde hangján!