„Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon” (Máté evangéliuma 24,20)
Van, hogy az embert haragja hajtja, mit a világ, s a másik ember ellen érez de egy sem oly keserves, mit önmaga szívébe döf: menni előre, nem tudva merre, futni céltalan, Istent, s Törvényt tagadva, reményt elhagyva.
Futottam Előled, s magam elöl, Uram, hátrahagyva szállás melegét, barátokat, remélve, hogy a téli fagy, kiöli indulatomat… De néma volt az éj és néma volt az Isten, imám az égről visszahullott rám: nem csend volt ez, csak némaság.
Mikor már mindent feladtam, egy angyal hangja szólt, nem ígért megnyugvást, vagy jobbulást, de Isten szavát hozta, hogy nem vagyok egyedül, hogy sorsom az Úrnak nem érdektelen - vállamra vettem bűnöm faragta keresztem, és sorsom útjára visszatértem.
És érdekes ellentétként, a vers Török Tünde hangján:
Hajdúszoboszló, 2022.12.18.
Opmerkingen