Egy ifjú leány fonott széken ül, ruhája piros s ujjaival játszik míg apja a képen dolgozik.
Egy fiatal leányra süt a fény, bőrét cirógatja a napsugár, de a kert zöld-sötét, mint a múlt és a jövő, fojtogat-ölel.
Körötte küzd az árny és a fény, szeme feketén holnapba, s tegnapba néz.
Ruhája tarka, szeme fekete, örvénylik körötte a történelem, de e pillanatban él szívében a béke, s e pillanat erőt ad örökre.
Mert sodorhat a sors bármerre*, kinek szívében harmónia, örök pillanat őrződik örökké, igaz voltában megmarad.**
* 1949-ben férjével elmenekült Magyarországról
** 1984-ben a Szőnyi család tagjait második világháború alatti humanitárius tevékenységéért Izrael állam a Világ Igaza címmel tüntette ki.
Comments