Barátomnak, Orovec Valériának
Ki gondolta volna, hogy e sáros patak, mely valahol a vár tövében fakadt, a történelemben vérfolyóvá duzzad?
Itt született egy királyleány,* s míg apja** a Szent Földért harcolt, anyját*** a Pilis hegyei tövében, gyilkosok tőre gyalázta halálba…
Sodorta őt a történelem, messzi földre, magasra és mélyre, hogy meghaljon koldus-szegényen****, rózsavörös életszentségben.
Rózsavörös sorsot írtak e várnak, itt álmodott Zrínyi és Frangepán sub rosa egy szabad hazát…
De ez álom hóhérpallos súlya alatt Bécsújhelynél porba hullt alá, mint szabadság-vetemény, hogy Rákóczi alatt virágozzék újra, s a Vörös-toronyban utoljára, gyűljék össze a kurucok országa*****…
Ebben a várban, minden szándék elbukott, királynak háza, Nagyságos Fejedelem****** álma, szerzetesek imája*******, de mindig újraéledt, s mint a torony, csonka-büszkén áll, s e tört vonalakba érzem a hazám.
* Szent Erzsébet
** András
*** Gertrudis
**** ferencesként, azaz koldulórendiként halt meg
***** 1708 sárospataki országgyűlés
****** II. Rákóczi Ferenc
******* A Rákóczi-szabadságharc után trinitárius szerzetesek telepedtek meg itt, akiknek a kolostorát II. József záratta be