Kis falu, hegyektől ölelve,
háromszáz bányász lelke kísért,
az aranybarlang meséje övék,
haláluk már csak ízes emlék,
fájdalmuk nem éri el a ma emberét,
majd fél évezrede.
Rendezett utcák,
domboldalban kis temető,
dőlt vaskereszt,
naiv Krisztus-arc.
Sorolom szememmel a neveket, s az éveket, a legtöbben ötven évet alig éltek, magamban forgatom a kérdést: ez a falu nekem tündérkert, vajon a sorsuk mi törte meg?
Comments