A Kegyhely kövei kiállták
koroknak kemény kínzását:
a csupasz falak nem mállanak -
igaz, már nem őrzik kutyák[1]
Magyarok Nagyasszonyát, Máriát.
E falut sokszor verte
percemberek pusztítása:
tatár, török tarolta[2],
Rabutin[3] járta,
templomát téglákig rombolta…
De az élet fel nem adta:
táplálta emberi erő és Isten szava[4].
Rabutin, a kevély, a kegyetlen,
feledett festményről nézi korunkat:
hiába gyilkolt, égetett,
új életre kel a falu,
s a csupasz falak
jövőt jósolnak jelennek.
[1] a templom eredetileg a domonkosoké (Dominicanus) volt, amit latin szójátékkal az Úr Kutyáinak is hívtak (Domini canis)
[2] 1566 és 1590
[3] Jean Rabutin (1642-1717) francia származású osztrák hadvezért, aki a Rákóczi-szabadságharc idején bosszúból elpusztította a magyar településeket („Rabutin-járása”)
[4] utalás a tiszaderzsi Biblia Múzeumra