Van egy dal, talán sokan ismerik: Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország... Abban van egy sor, ami azt hiszem, beszélgetésünk mottója is lehetne:
„Ott él egy nép, legendák népe
ott az én hazám”
Ezekről a legendákról, mítoszokról, a bennük rejlő titkokról szeretnék beszélni, melyek meghatározzák a magyarságképünket. Először is: mit értünk ezen a szón: mítosz? Ebben az összefüggésben egy olyan gondolat, ami meghatározza a tudatot, függetlenül attól, hogy valós történelmi esemény, tapasztalat áll-e mögötte, vagy sem: a lényeg, hogy mi ezek alapján határozzuk meg magunkat. A mítoszok egy része épít, a másik rombol; ahogyan végigveszem a legfontosabb mítoszokat, nem csak azt vizsgálom meg, hogy valóságosak-e, hanem, hogy a mai helyzetben ezek építenek-e vagy rombolnak.
Egy példán keresztül megvilágítva: I. István király egy történelmi személy volt, az első keresztény rend szerint megkoronázott uralkodónk: azonban Szent István már mítosz, mert ő az a személyiség, aki egybe tudja forrasztani a magyarságot, etnikumtól, vallástól függetlenül.
Az alábbi gondolatok nem eredetiek, inkább csak a mindenki által ismert tények csoportosítása, hogy választ kapjunk arra a kérdésre: milyenek is vagyunk mi magyarok... A kérdés adott, a válaszok nem véglegesek, nem kőbevésett dogmák, inkább csak alapok a vitához, a továbbgondoláshoz. Mert ebben az esetben nem a válasz a fontos, hanem a kérdés, hogy az előbbi felvetésen elgondolkozzunk. Nos, lássuk az én válaszaimat!
A mítoszok, amiket ma meg szeretnék vizsgálni, a következők:
1. mi magyarok sohasem tudunk összetartani
2. a honfoglalás, mint mítosz
3. úri nép vagyunk
4. vesztes nép vagyunk,
5. bűnös nép vagyunk
6. katonanemzet vagyunk
7. soha nem tudtunk lelkesedni, mindent félszívvel csináltunk 8. sohasem vettünk tudomást a realitásokról
9. nincsenek demokratikus hagyományaink
10. tehetséges nép vagyunk
11. a Nagy Magyarország, mint mítosz
12. egyedülálló kulturális örökségünk van, a magyarság ősi tudás letéteményese
13. Trianon
Kommentare