Színeken táncoló hajnalfény, képről képre jár, minden nap más titkot idéz, Krisztust, ki ítél, a Kisdedet, s Máriát.
Szédül a lélek, képről képre járva, reményteti az üdv arany szíve, s rettenti az árnyékos pokol…
Kicsiny templom erdő közepében, alig fogadja be a sok színt és képet fala, mégis, megretten a lélek, milyen kicsiny is ő, régmúlt korok építőihez képest: lesz-e kő, lesz-e szín,
s lesz-e hit, mit örökségül hagy egykoron?
Comments