Várok rád…

Konsztantyin Szimonov verséhez, Édesanyám emlékére

Várok Rád, s te megjössz majd, hosszú utadról,

várok rád, ha november hideg köde fojt,

várok rád, ha hó esik, s jeges minden út,

várok rád, ha nem hallok tőled sose szót.

Várlak én még akkor is, ha nincs is már remény,

hiába súgja is eszem, hogy jobb a felejtés.