Vaskapu

Barátomnak, Orovec Valériának

Mily nagy vagy, Uram, félkész műveidben!

Mint jó apa, hagyod, hogy gyermeked ügyetlenül folytassa művedet, mily nagy az ember, hogy így szereted!

Adtál nekünk, szorost, s hegyet, várva, hogy a földnek szorgos hangyanépe

saját képére formálja a földet, hogy a víznek árja ne félelmet keltsen, hanem út legyen a népek között.

Népeket sodort a víz, s a történelem, harcosokat és fejedelmeket, s a legnagyobb magyart is, ki a szürkeségben álmodni mert.

Ifjan álmodni mert jövőt, boldog hazát és testvérnépeket, de élte végén csak halál-becsületet.

Lassú hullámok sodornak sorsokat, nagy álmodókat és serény munkásokat, nevüket felírták a feledés könyvébe...

De ugye Te számon tartasz minden verejtéket és könnycseppeket?

S velünk örülsz, hogy nagyot tett az ember, teremtett műved, megváltott gyermeked?

#vaskapu