Tudlak-e úgy várni, Uram,
ahogy a szerelmes várja kedvesét?
A templom sötétjében virrasztva a Vigíliát[1],
mint az első szenvedélyes szót,
az Alleluját,
várva, hogy átölelje
a harang és orgona szava,
s a szeretet legvégső jelét, a Communiót[2].
Lassan átjár a várakozás,
ahogy a kamaszok várják a titkos találkát,
de az én titkom Te vagy, Uram!
Hisz feltétel nélkül szeretsz:
mindent megadsz, mindent elfogadsz,
s szereteted teljességet ígér.
Ha be tudnám fogadni a Húsvét örömét,
nem tépné többet a lelkem
Jeremiás fájdalmas szava[3],
betöltene teljesen az alleluja,
életem lenne az igaz Vigília.
Ha tudnálak várni és szeretni,
ahogy Te tudsz várni és szeretni,
kezed lehetnék, s Te éltető szívem.
[1] nagyszombati virrasztás, amin a katolikusok megünneplik a feltámadást
[2] szentáldozás
[3] a katolikus templomokban a Szent Három napban Jeremiás siralmait imádkozzák