Poros kis falvak, talán semmi sem változtak évtizedek alatt, csak rendőrjárőr tűnik néha fel, a boltok bezártak, kocsiból adják a tejet és kenyeret, töredezett aszfalttal rejtett földúton megyünk, traktort, lovaskocsit kerülgetünk, ahol lehet, fojtogató nyomorban élnek itt emberek, ahogy lehet…
Közben arra gondolok, Párizsban diktált béke miatt veszett, Erdély, Dél- és Felvidék, lett idegen Ruszinföld és a Várvidék, hiába lázadtunk ellene…
Most mégis hagyjuk, hogy annyi falut, vidéket, tőlünk a nyomor szakítson el, már nem is lázadunk ez új diktátum ellen.
De az akarat szüli a feltámadást,
s a kar, mely elűzi az enyészetet.
コメント