A szabadság álmát temettük itt: másfél évtized háborúskodást, melyben vesztettünk annyi szép reményt, melyért hullott annyi drága vér…
Itt írtak békét a világ urai[1], melyben sorsot szabott a honnak két császár, s egy fejedelem[2], mely „amen”-t mondott egy szabdalt hazára.
Hiába harcolt hát a vitéz Pállfy[3], pusztított pogányt a „fekete bég[4]” némultak el Balassi dalai[5] - a szabadság álma délibáb csupán…
Mert a szabadság mindig álom csupán, miközben őrölnek birodalmak malomkövei, - csak képzeljük a reményt, s ez álomkép halál borával kínál…
Másfél évtizedig hittük, hogy sorsunkat kezünkbe vehetjük, de a fátum volt erősebb másfél évszázadra, s a béke pontjai bilincsünkké váltak, mint történelmünk során annyiszor…
Mégis: tudtuk túlélni kell, őrizni a lángot, hinni a nem létező hazát, hogy hiába kötnek felettünk békét, a Haza nem osztható és összetartozik, míg a szívünk csendben összedobban, míg hinni tudjuk a lehetetlent, míg hinni tudjuk az életet.
(Zsitvatő ma Dunaradvány településrésze)
[1] 1606. november 11-én itt írták alá a zsitvatoroki békét, amely lezárta a tizenötéves éves háborút [2] A békét Bocskai István közvetítésével kötötte I. Rudolf magyar király (1576–1608), német-római császár (1576–1612) és cseh király (utóbbi kettő mint II. Rudolf) valamint I. Ahmed oszmán szultán [3] Báró nádasdi és fogarasföldi Nádasdy II. Ferenc (Sárvár, 1555. október 6. – Sárvár, 1604. január 4.) [4] Báró nádasdi és fogarasföldi Nádasdy II. Ferenc (Sárvár, 1555. október 6. – Sárvár, 1604. január 4.) [5] Báró gyarmati és kékkői Balassi Bálint (eredetileg Balassa vagy Balássa, Balázsa; Zólyom, 1554. október 20. – Esztergom–Szentkirály, 1594. május 30.) a tizenötéves háború során, Esztergom ostrománál halt hősi halált