Köszönöm, hogy áldozhattam, s mint méltatlanra nem sújtott le rám haragod.
Köszönöm a csendet, s hogy lelkemet betölti a béke.
Köszönöm, hogy térdelve izmaim lazulnak, köszönöm a templom hűsét, hogy van miért hálát adnom, s hogy itt lehetek veled.
Köszönöm, hogy nem csak az imák sokszor gépies szavában, nem csak a Lélek sugallatában, de Szent Testedben is itt vagy velem.
Köszönöm, hogy nem vagyok egyedül, hogy templomaidban felhangzik a vincit, regnat és imperat,[1] hogy tested és véred árán véded népedet.
Köszönöm, hogy van ünnep, mikor eltörpül a gyötrelem és gond, mikor úgy érzem, kérnem nincs is mit, egyszerűen csak hálát adok Neked.
Kép: Takács István, a Takács István Gyűjtemény engedélyével
[1] utalás a katolikus röpimára: „Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat” (Krisztus győz, Krisztus uralkodik, Krisztus parancsol)