Az Úr 1594-ik évének böjtmás havának [1] hetedik napján végre letáborozott a sereg. Nógrád vára épp csak lőtávolon kívül, mérföldnyire magasodott a naplementében. Pozsonyi gróf Pálffy Miklós [2] , második e néven, elégedetten nézett végig a seregein: nem azok a szedett-vedett borissza martalócok, a főherceg többi hada. Már kiadta a parancsokat a másnapi ostromra, az ágyúsoknak és az aknászoknak is, eljöttek a pihenés ritka és drága percei. Egyedül volt az egyetlen emberrel,
