Erdélyi útiképek II.1
Sepsiszentgyörgy, kerestem arcodat, mint egy sosem látott asszonyét, kiről csak hallottam, de nem láttam sosem.
Forgattam magamban hosszú út során, megérzem-e lényeged? Milyen titok mozgatja itt az életet?
Jöttem hozzád, nekem a Fogaras volt a Beka völgyem, zarándoklatom.
Jártam utcáid, kerestem lelkedet, szélfútta szét örömöm, sötét ablakok vakultak reám.
A házak szépek, az üzletek gazdagok, tereid fényesek… De keresésem érkezetlen, nem éreztem meg, miért jöttem.
Mégis a városra Szent György vigyáz, szobra lábánál, megpihen a lelkem.
Szent György, lovagok elsője, döfd le bennem a sárkányt, mely kishitűségbe fojt meg engemet!
Indíts el az úton, mely hitre és életre vezet, vezess végig a csillagösvenyen!
Nyolcágú csillag ragyog majd felettem, angyalként vigyáz reám a Turulmadár: tudom áldott lesz érkezésem, s vigyázod árva nemzetem.