1956, Tiszaörs - Anyu, mi az az ’56?

- Anyu, mi az az ’56?

- Egy nap emléke,

mely mindannyiunkban benne él.

- Anyu, te éltél már éltél akkor?

- Nem, nekem csak nagyszüleim mesélték,

de hidd el, minden perce bennem él.

- Mi történt akkor?

- Reggel felkeltek az emberek,

munkába és iskolába mentek,

s nem tudták, mi vár rájuk aznap,

hogy találkozni fognak a szabadsággal,

s oly sokan a halállal.

Néhányan közülük az egyetem helyett utcára mentek,

fél emberöltő óta először szólni mertek,

a zászlókból kivágták a rabság jelét,

s a hatalom, mit zsoldosok és fegyverek védtek,

néhány óra alatt semmivé lett.

- Anyu, mi az a szabadság,

kivel találkoztak az emberek?

- Hogy nem mások mondják meg,

hogy mit gondoljunk és tegyünk,

s nem kényszerítenek arra,

mit nem akarunk,

hogy a sorsunkról saját magunk határozunk.

- Anyu, hozzánk is eljött a szabadság?

- Hozzánk az éteren át érkezett,

a Rádió mondta be,

hogy kitört a forradalom Pesten,

hogy ezért harcolnak és halnak az emberek.

Nagyapád pipára gyújtott és énekelt,

olyan dalt, mit addig tiltva volt.

A faluban az emberek már nem féltek,

tanácskozni összeültek:

visszavették a hitet és ünnepet.

- Ez anyu, gyönyörű lehetett,

és azóta a nép szabadon élhetett?

- Nem, kislányom, csak tucatni nap,

mi szabadon megélhettünk,

mert tankok jöttek az úton,

s az égen repülőgépek,

s hiába küzdöttünk oly sokan,

a szabadságot elvették tőlünk.

- Anyu, akkor hiába volt minden?

- Nem, mert ki a szabadságot egyszer megízlelte,

az többé rab nem lehet sosem:

56 emlékét őriztük szívünkben,

ez erőt adott az embereknek

várni, hogy a rabság véget érjen,

s embernek maradni az embertelenségben.

#1956 #Tiszaörs