A nagyváradi székesegyházban

Félve jöttem elibéd, Uram, templomodba, László[1] városába. Házad kapuját oly sokszor kerültem, mert tudtam, bent arcodat meglelem, ha valóban tiszta szívvel keresem.

Két tornyod, mint ölelő kar, hívogat, s előtte a Lovagkirály szobra ír testamentumot, hogy az elásott múlt feltámad, újra él, ahogy nincs bűn sem, mely lelket végleg veszejt.

Templomod nagyságában Téged sejtlek, Uram: előtted kicsiny lehetek, de nem jelentéktelen, mert művednek része gyarló életem, s hiányos voltom teljessé teszed.

Akkor a templom gazdag dísze sem fojtogat, aranyszemmé válik minden lélek, hozzád fordulva itt imádkozik, ecsetvonássá lesz minden tett, s az oltárképnek tán én is része leszek.

S már nem félek előtted, Istenem.

[1] a várost Szent László király (1040-1095, uralkodott 1077-től) alapította

#ErdélyiÚtiképek #Partium #Nagyvárad