Alsóörs: hit, közösség, hagyomány (Lullázás 96.)

Templom[1], kocsma[2], kúria[3]:

hit, közösség, hagyomány,

mely a múlt vörös kövéből[4] jövőt formál,

él jelent, napsütést, vizet.

A szél a régről regéket regél,

lábat áztató légiókról[5],

garázda lovagokról,

apátúr szőlőbirtokáról[6],

nagy csatáról, Bornemisszáról[7],

hogy mindezen múlt tarkaságot

nyár csendjében oldja fel.

#lullázások #Balaton #Alsóörs #VeszprémMegye

[1] a XIII. századi református templom, mely a XIX. század elején barokk stílusban újjáépült

[2] Alsóörs igazi kincse a „Kocsma”, ami egy autentikus közösségi hely, egy tájház és egy romkocsma ideális keveréke. Bár a turistáknak is érdemes betérni ide a hiteles retró hangulatért, de a helyiek adják a műintézmény igazi törzsközönségét.

[3] Alsóörs jelképet (mely a falu címrében és zászlaján is szerepel) a XV-XVI. században épült Török-ház. Eredetileg családi kúria volt, a török időkben az adószedő és a bíró székhelye. Érdekessége a barokk turbános kéménye, mostanság kulturális térként működik.

[4] A falu határában, a ma „Amfiteátrumnak” nevezett helyen, bányászták a vörös homokkövet, ami az itteni épületek sajátos színét adja. Az elmúlt évtizedekben az itt működött művésztábor alkotói számos köztéri szoborral gazdagították a települést, s mindez sajátos hangulatot aad az alsóörsi utcáknak.

[5] a település már a római időkben is lakott hely volt

[6] „1301. április 9-én a bakonybéli apát és konvent eladta alsó- és felsőörsi szőlőjét, mert ottani jobbágyaik és szőlőmíveseik Csák nembéli Márk fia István és rokonai, báró Cseszneki Jakab fiai garázdálkodásai folytán annyira elszegényedtek, hogy e vidéket otthagyni és a szőlőmívelést beszüntetni kényszerültek.” (Wikipédia)

[7] utalás az 1570-es alsóörsi csatára, amikor Bornemissza János, pápai várkapitány néhány pápai és veszprémi vitézzel megfutamította a túlerőben lévő török rablóhadakat. A csatáról Enyingi Török Ferenc országos főkapitány így számolt be ízes korabeli magyarsággal: „kimentünk vala oda Feyervar fele és találkozánk  Also  Eörsnéll az egész feyervari hadra, kik rablani jöttek volt ki, és estve fele sötétbe, miért hogy elöb nem juthatánk, megütetyek űket. Az Úristen annira megvere űket, hogy mind ellfutamának, és mind hátokon jártunk annyira, hogy elevent im huzonkilencet hoztunk, négy szép öreg zázlót, és egy fű agának, ki az basának is rokona volt, Amhat aga fejét vették.”