Azt hiszem, minden emberben ott van a vágy, hogy nyomot hagyjon a világban. Hiúság lenne? Valószínűleg igen, de emberi. Egy író leírja és szabadon engedi a szavait, s a legritkább eset, hogy ezek a szavak fizikai nyomot is hagyjanak a világban. Barátaim biztatására összegyűjtöttem azokat a helyeket, melyek emlékemet őrzik ilyen, vagy olyan formában.
Nem fontossági, időrendi sorrendben.
2023
Mohol, Közösségi ház
2023-ban, az első határon túli utunkon, a délvidéki Moholon, ahol a Közösségi Házban, Török Tündével aláírtuk a hírességek falát.
Nagyenyed, RMDSZ székház
Az első erdélyi utunk első állomása volt Nagyenyed, s ezt különleges módon szerettük volna emlékezetessé tenni: egy facsemetét vittünk magunkkal Tiszaörsről, s Tünde Lőrinc Helgával elültette a fácskát, majd solymári vízzel meglocsoltuk. A fácska azóta is szépen nő, s Lázár Emőkének köszönhetően ennek szemtanúi is lehetünk.
Kovászna, Ignácz Rózsa Emlékszoba
A legtávolabbi pont, ahová eddig eljutottunk küldetéseink során, Kovászna volt. Szokás szerint a könyvbemutató előtt verset írtam a várossal kapcsolatos érzéseimből. A vers kéziratát vendéglátóink elkérték és azóta az Ignácz Rózsa Emlékszobában őrzik.
Nagydorog, Széchényi Sándor Általános Iskola
2023 őszén, a Széchényi Sándor Általános Iskola udvarán elhelyeztek egy időkapszulát, benne az én versemmel. Valahol a föld mélyén, mint mag várja, hogy évtizedek múltán új életre keljen.
2024
Kocsord, Kocsord Unitárius Egyházközség
2024-es első partiumi utunk utolsó állomása Kocsord volt: itt Bartha Zsuzsannának annyira tetszett a versem, hogy elkérte a kéziratot, hogy a gyülekezeti teremben közkinccsé tegye. Örömmel adtam oda, nehézséget csak az okozott, hogy a lap hátoldalán a Nagykárolyról szóló versem első változata volt. A kérdést nagyon ügyesen oldották meg: két üveglap közé helyezték, hogy mindkét oldal olvasható maradjon!
Comments