Lehet-e elmondani tizenhárom szoborral másfél évezredet?
A sok halált, pusztulást, vesztett harcot és csatát, mely alatt búvópatakként csordogál az élet?
Shakespeare kellene, hogy számba vegye, tükörtörő Richárdot[1] idézve, hogy e sorsok hogyan végződtek: volt kit leöltek, volt, akit száműztek, kit hallgatásra ítéltek, kinek még nevét is tilos kimondani, mert egy bohóc, a halál udvarában, hogy fekete urát nevetésre bírja, így rendezett drámát az élet színpadán…
Mégis, e hősök, túl gyilkos tőrön, falakon - mely ki és bezár, élnek, ahogy él Isten, e föld és népem is, mert a hűség mindig győz a hűtlenség felett, ahogy a gonoszságon is mindig győz a szeretet.
[1] utalás Shakespeare II. Richárd c. drámájára
Török Tünde Székelyudvarhelyről szóló posztja ide kattintva érhető el!