A Tündér sohasem unatkozott: mindig jött valaki, aki a kutat kereste, a kutat, amiről úgy hírlett, hogy az ifjúság titkát rejti. A legtöbben odajöttek, megkérdezték a Tündért, hogy belenézhetnek-e, mire a Tündér csak nevetett és annyit válaszolt, nyugodtan, de semmiért sem vállal felelősséget, mindenkin saját magán áll, hogy mit talál benne.
Egy nap egy nő érkezett. A Tündér most nem nevetett, csak annyit mondott:
- Nézz csak bele! De szerintem felesleges.
A nő engedelmesen belenézett a kútba és csodálkozva felkiáltott:
- De hiszen ez csak víz, nincs benne semmi varázslat!
A Tündér elmosolyodott:
- A csodát mindig akkor találjuk meg, ha nem keressük a varázslatot.
- Én ebben nem láttam semmit…
- Semmit? – furcsálkodott a Tündér.
- Csak a saját Tükörképemet.
- És milyennek láttad magad?
- Amilyen vagyok… Egy nappal sem öregebbnek, vagy fiatalabbnak.
- Akkor megtaláltad az ifjúság titkát. Aki el tudja fogadni magát, fiatal marad. A fiatalok azért öregszenek meg, mert nem találják magukat, mássá akarnak válni, s a nagy keresésben elveszítik magukat. Te elfogadtad, hogy az vagy, aki vagy, ezért rajtad nem fogott az idő. Nem kerested a csodát, a varázslatot, ezért megtaláltad. Nem kerestél álmokat, nem elégedetlenkedtél az életeddel, hanem álomként, csodaként élted meg a mindennapjaidat, ezért elfelejtettél megöregedni.
A nő elmosolyodott és mosolyában a Tündér saját arcát látta… És a nő a tündér arcában saját tükörképét.
Köszönöm szépen ❤️