Balatonberény, Te olyan vagy nekem, mint két szívdobbanás között a csend; szőlőid, mint a bor zamata, mit körülír csak a filozófia[1]. Békédet nem sodorja el a háború, a tiszta lélek itt rátalál, ahogy a borban találta Hamvas Isten nevét, mikor ateistáknak írta imakönyvét.
Itt megpihen a történelem, s a szőlőkarók rejtekén, csendes lélekmesét regél. Ezer színben látom önmagam, a Balaton hulláma prizmaként részekre bont, egy halk csobbanásban újra egyesít, túllépek szürke hétköznapokon.
Bár lennék itt mindig: boldog és szabad, bár el tudnám vinni, el tudnám mesélni, békéd titkát, a csendet a világnak, hogy ezer színedből összeáll a Harmónia, mit már elfelejtett e torzult kor fia.
Lélekben mindig itt lennék,
ahogy Te is bennem élsz, Berény!
[1] utalás Hamvas Béla: A bor filozófiája c. könyvére, amit Balatonberényben írt, 1945-ben