Balatonberény sok mindennel dicsekedhet: többszáz éves présházak, gótikus elemeket őrző templom, csodálatos falukép, a Trianon emlékmű. Vagy, hogy a modernebb nevezetességeket is említsük: a Balaton legnagyobb stégje és a kultikussá vált szelfi-keret (szinte mindig sorba kell állni, ha fotózkodni akarunk - márpedig kell a bizonyíték, hogy eljutottunk kerékpárral a Balatonnak eddig a csücskéig).
Az ikonikus szelfi-keret
Mégis, Balatonberénynek van egy olyan kincse, amit nem lehet lefotózni: a csend.
Sokfajta csend van: van csendje a templomoknak, az erdőknek, a temetőknek, a déli mezőknek, a nyári éjszakáknak, a csendje a tavaknak. Balatonberény csendje élő és ihlető.
Ez a csend mindenkit megérint, de talán senkit sem annyira, mint Hamvas Bélát (1897-1968), aki a berényi szőlőhegyen írta meg híres művét, A bor filozófiáját.
Hamvas Bélának ez a titokzatos műve egy kegyelmi pillanatban született meg, 1945 nyarán. Az emberiség legpusztítóbb háborúja alig ért véget Európában, de már kezdett ráborulni egy újabb diktatúra árnya Magyarországra. Ebben a kegyelmi pillanatban Hamvas megtalálta a csendet és a humánumról mesél, arról a harmóniáról, amit elveszített az emberiség. Ahogy ő fogalmazott: imakönyvet írt az ateisták számára. „Végül is ketten maradnak - Isten és a bor” – közhelyesen ismerős, mégis mély mondat, ami közös tudattalanunk részévé vált.
Már-már a blamisztéria határát súrolja, ahogy Istent behelyettesíti a borral: „Feladatom nehézségével tisztában vagyok. Tudom, hogy ezt a szót, Isten, ki se szabad ejtenem. Mindenféle más neveken kell róla beszélni, mint amilyen például csók, vagy mámor, vagy főtt sonka. A legfőbb névnek a bort választottam.”. És elkezd mesélni a borról és Istenről – és az emberről.
Talán sehol máshol nem érti az embert ezt a könyvet annyira, mint Balatonberényben, ahol Hamvas elmerült a csendben. Nincs olyan útikönyv, ami szebben írná le a falut:
„Az ivás a szerelem legközelebbi rokona. A bor olyan volt, mint a cseppfolyós csók. Most az egyik legszebb bormeditációmról szeretnék beszélni. A berényi kertek között történt, a pince mellett, a nagy diófa alatt ültem a k padon, és kiláttam a tóra. Szemben a Badacsony, a Gulács, a révfülöpi dombok és Szigliget. Forró délután volt. Egész délelőtt fürödtem, aztán ebédeltem, és kis pihenés után kijöttem ide olvasni. De a könyv mellettem feküdt érintetlen, és csak bámultam a nyarat. A tőkéken a szőlő már érlelődött. Ez rizling. Az ott szilváni. Amaz otelló. Burgundi, mézes fehér, portói, milyen különös, gondoltam akkor, hogy ez a sok inkognitó jelenés, ez mind Egy, de értéke éppen abban van, hogy mindegyik csak utánozhatatlanul önmaga, és semmi más. A szőlők és a borok olyanok, mint a drágakövek. Az egyetlen Egy jelenései. De mindegyik az Egynek más és más spirituális esszenciája.”
„Így üldögéltem és meditáltam a berényi kertekben, s amikor napnyugtakor hazafelé indultam, sikerült a termékeny délutánt vidám csattanóval befejezni. Az út mellett nova szőlőt két pillantottam meg. Az első percben meghökkentem. Hát ez ugyan miféle drágakő? Abban a pillanatban rájöttem, hogy a bor teljes világ, és mint minden teljes világ, mint például a n , a gonosznak, az aljasnak, a sötét pokloknak is helyet ad, és kell adjon. A novaszőlő és a belőle készült maró, büdös, borszer folyadék nem egyéb, mint az ördög ügyefogyott próbálkozása, hogy is bort csináljon. Soha ennél sikertelenebb kísérletet! A nova a puritánok, a pietisták, a vénkisasszonyok, az agglegények bora, a kapzsi, a fösvény az irigy, a komisz embereké.”
Balatonberénynek sok kincse van, sok élményt kínál, de azt hiszem, egy sem annyira teljes, mint egy forró nyári délutánon leülni és Hamvast olvasni.
Néhány gyakorlati tanács: Ha Balatonberényben szeretnénk Hamvas Bélára emlékezni, érdemes végigjárni a Hamvas Béla túraútvonalat!
Comments