Az ülő gólem városa, Nikolsburg (Mikulov, Morvaországi merengések 05)

Múlton merengő morva dombok köre,

körülölelik e bájos kis várost,

mely falain kívül tartott hadat és tábor,

királyból császárt csinált,

békét bábáskodott

- s e körökön belül virágzott bürgerek világa.

Hitüket táplálta templom és kolostor,

s ezen belül egy kis zsidó univerzitás,

mely ontott magából hitet és tudást.

Felette még egy kör, az uraság vára áll,

művészetnek és szellemnek

barbár korban csalfa menedéke.

És minden kör felett egy szikla,

mintha egy ülő gólem gondolkodna,

az időknek és embereknek körein.

Előtte egykor tán Löw rabbi meg-megállt,

agyában titkos szót forgatott, kabbalát,

majd legyintett és odébbállt,

mert kicsinyes küzdelmeinkbe,

küszködéseinkbe,

ugyan az örökkévalót minek vonnánk be?

Eltűnik minden, minden tarkaság,

utcakövet nem koptat se zsidó, se német,

elhajtotta őket a történelem,

csak egy az örök, a Név, mit a bölcs rabbi,

bár ismerte, e sziklára sosem rótt,

így maradt a gólem mozdulatlan,

arctalan arca a semmibe néz.

Mikulov (a magyar történelemben Nikolsburg), talán a legbájosabb morva kisváros, szinte elképzelhetetlen, hogy valaha is fegyverropogás zavarta meg volna a település nyugalmát. Mintha a háború megállt volna a város falainál és békésebb foglalatosságot keresett volna magának.

1403-ban Liechtenstein János ide hozta a fogságból kiszabadított IV. Vencel cseh királyt (1361-1419), azóta is minden évben borfesztivállal emlékeznek meg a királyi látogatásról. Méltó megemlékezés, hiszen őfelsége igencsak borissza ember volt, nem sokkal korábban ez is oka volt trónfosztásának.

Még Mátyás királyunk (1443-1490) hadai is hiába ostromolták 1468-ban, amikor apósa ellen keresztes hadjáratot hirdetett. Megjegyzendő, hogy legnagyobb nemzeti királyunk családi élete nem akármilyen regény alapja lehetne! Később békésebb módon lett a város ura. Sok emléket nem hagyott ugyan a városban, de ebben az időben született meg a Nikolsburgi abc, a székely rovásírás első írott változata.

1621-ben itt békélt meg egymással Bethlen Gábor erdélyi fejedelem (1580-1629, uralkodott 1613-tól) és II. Ferdinánd magyar király, lezárva a harmincéves háború első szakaszát.

1866-ban itt érték utol a poroszok az osztrákokat, s győzték meg őket arról, hogy jobb a békesség: fegyverszünetet kötöttek, amit a prágai béke követett, s ennek eredményeképpen a Habsburg Birodalom kimaradt a német egységből, s a burkus királyból, I Vilmosból (1797-1888) idővel így lehetett német császár (1871).

1945-ben a nikolsburgi várba gyűjtötték össze a környék műkincseit, de ez csalfa menedék volt: a harcokban lángok martalékává vált a gyűjtemény.

A városka lakossága a II. Világháború alatt és után kicserélődött: eltűntek a németek és a zsidók.

Mert egykor a város a zsidóság egyik központja volt, a mai Csehország területén csak Prágában élt több izraelita. A magyar történelmi emlékezet szerint Buda visszafoglalásakor, 1686-ban a korábban a törökökkel együttműködő zsidóságot legyilkolták, azonban ez szerencsére ez azon ritka esetek egyike, amikor valóság kevésbé véres, mint az emlékezet: a budai zsidók közül 270-et pont ide, Nikolsburgba telepítettek. A XVIII. században már a lakosság felét, mintegy háromezer főt tették ki az izraeliták, azonban a XIX. század végén megkezdődött az elvándorlás, a Birodalom fővárosába, Bécsbe. A Holokauszt idejére már félezren sem maradtak, s az ő sorsukat már nem fordította jóra a történelem.

Egykor tucatnyi zsinagóga volt a városban, ma már az is csak kiállítóhely.

Ma már csak feliratok emlékeztetnek az egykor itt éltekre… A régi fiúiskola helyén ma egy hangulatos vendéglő működik Gólem néven. Az utazó furcsán elmosolyodik, hiszen a jó öreg Löw rabbi[1] a nem itt, hanem Prágában keltette életre a sárból alkotott gólemet, Isten nevével.

Azonban a Gólem legendája két szálon is kötődik a városhoz: Löw rabbi két évizedig szolgálta a hitközséget és a város urait, hiszen (a zsidóság nem a város, hanem az uraság joghatósága alá tartozott).

Löw rabbi, ha felment a várba, valószínűleg ugyanazon az útvonalon ment fel, mint mi, bár ő még a barokk átépítés előtti várat láthatta. A vár maga az egyik legszebb erődítmény, amit láttam, magyar szemmel szokatlan, hogy évszázadok óta változatlanul őrzi a várost, leszámítva a II. Világháború utáni újjáépítést.

A gólem legendájához való második kapocsra a vár legbelső udvarán találhatunk rá: a falak egy különös sziklát ölelnek körül. A szikla alakja egy ülő óriást idéz fel az arra járóban.

A fotó sajnos nem adja vissza, ezért megkérdeztem a mesterséges intelligenciát, ő mit látna bele, az eredmény meglepő lett:

(kép)

Lehetséges, hogy innen indult a Gólem legendája? Nem tudom, de talán így születnek a mesék: egy karizmatikus és titokzatos bölcs, egy különleges alakú szikla, egy sötét kor…

Érdemes erre is gondolnunk, ha elvetődünk Nikolsburgba.

#Morvaország #Morávia #Nikolsburg #Mikulov

[1] Júda Löw ben Becalél (Jehuda Liva ben Becalel, 1512-1609) Prága legendás rabbija