Erdélyi útiképek III.4.
Ezen a földön a falu népe épített templomot, s falat köré.
A király messze, az ezerarcú vész közel, nem volt kevély várúr, se aranykeresztes püspök, ki a népet védené.
Templomot épített a nép, köré falat, s még egyet mind e köré, mert tudták nem a vár, hanem Isten a menedék.
A vész hiába csapott át oly sokszor a védő falak felett, a templomban még ma is időről időre összegyűl a nép, mert mindig van egy szent maradék, mindig van lélek, ki Istenhez beszél.
Uram, Te sirattad Jeruzsálemet, de tán könnyedben minden lerombolt s kiüresedő templom benne volt, talán egy cseppben ott voltunk mi is, de láttad ezen túl is konok hitünk, hogy nem adjuk fel, a lopakodó múlás ellenében is dicsérjük Neved, hisszük ígéreted.
A kép Szászhermányban készült
Comments