Barokk pompa, fényes múlt, boldog békeidők, Haydn-zene, szabadságharcok és háborúk között, építője pillanatra világot álmodott:
egy világot, melyben minden helyén van, egy világot, mely nem ismer bánatot, egy világot, mely tarka és vidám, mely fest magáról utópiát.
Barokk kastély múlt nyomába vész, visz magával egy boldog korszakot, mely talán hazug fényt hordozott, nekünk mégis igazat mesél.
A kastély újjászületik, igézve régi álmokat, a gipszvirágok újra kinyílnak, és én vágyom az álmot velük.