Költő voltál, hontalan, mert kitaszított magából a haza, hát teremtettél egyet magadnak, s a képzelt által szeretted a valót.
Szellem voltál és hontalan, mert hazug világban minden igaz szó hazug, csak a magány tud igazán szeretni.
Zsidó voltál, mégis Krisztus-követő, s lettél, mint mestered, eretnek korban hűségre példakép, nem kötözött meg a kor kompromisszuma.
Nem tartoztál sehová, kivetett minden zárt világ, de halálod és életed lerombolt minden falat.
Ma már rád csak címkékkel emlékezik a világ, lesütött szemmel, koptatott szavakkal, hisz, ha ma élnél, ugyanúgy kivetne, s Te ugyanúgy újat teremtenél.