Tiszafüreden van egy különös park, amiben egy lépcső a semmibe vezet: tökéletes jelképe a szerelemnek. Nincs értelme, és ha nem zárul le, a mélybe zuhanunk: de mégis, ha nem merünk végigmenni rajta, csak a porban, a talajszinten élünk.
Furcsa lépcső a szerelem, hisz a semmibe vezet: amíg járod, azt gondolod, nem ér véget sohasem.
Kín a lépés, nincs értelme, mégis nagyon élvezed, és a végén, bár nem hinnéd, kegyetlenül véget ér.
Rád zárnak egy zordon ajtót, mely álmokat összetör, ám ez a jobb, hidd el komám, mint esni pofádra rá!
Furcsa lépcső a szerelem,
mely világodból kiszakít:
nincs értelme, semmit sem ér,
de enélkül mit ér a lét?