Lennert Gézának, Erzsébetnek és Viszinger Elemérnek
Futak múltját titokzatos holtak őrzik,
egy elhagyott templom körül,
letisztult neogót díszek között,
valahol Hadik sírját sejteni[1],
ki egykor Berlint sarcolt[2],
székelyt békített[3],
hogy végül a sok harc helyett,
Futakon maga is békére leljen.
Az oltár alatt egy múmia
kacag a sorsra, s az idegen tájra,
hova vetette pápai akarat[4]:
hogy határt őrizzen szent ereklyéje,
hisz ő is Jenő, mint a hadvezér[5],
ki pogánytól nyerte el e földet
- neveti a bolond időt,
mely kever hiteket, s nyelveket.
Csendes templomban
holtak őrzik a múltat,
tudván, hogy minden múlik, változik,
mégis várni érdemes,
mert egyszer kinyílik az ajtó
s megszólal a hit szava,
mert tudják a titkot:
az örök nem múlik soha.
Köszönöm Lennert Gézának a képeket és azt, hogy elvitt minket Futakra, és köszönöm Viszinger Elemér helytörténész úrnak, hogy részleteiben is megmutatta nekünk ezt a csodát!
[1] Gróf futaki Hadik András (1710-1790) hadvezér. Egykor templomot épített Futakon (a mai templom elődjét) és végrendelete szerint ott temették el
[2] A Hétéves háború során (1757) huszárjaival megtámadta Berlint és hadisarcot vetett ki rá
[3] a Mádéfalvi vérengzés után Erdély katonai kormányzójává nevezték ki (1764), intézkedéseivel enyhítette a lakosság terheit
[4] 1777-ben gróf Hadik kérésére VI. Piusz pápa jóváhagyta, hogy az exhumált Szent Jenő vértanút Futakra szállítsák
[5] utalás Savoyai Jenőre (1663-1736): 1716-ban 150 ezres török haderő indult el, hogy visszafoglalja a Délvidéket, a Futakon táborozó 80 ezres császári sereg a Péterváradi csatában megsemmisítette a muszlim sereget. A diadal hatalmas jelentőségű volt, hiszen lehetővé tette a Délvidék legfontosabb várának, Temesvárnak a visszafoglalását és ezzel az egész Temesköz felszabadítását. A következő évben pedig Belgrád erődje ismét keresztény kézbe került.