E vidéken csak a szél örök, mely mindent helyéről kiszakít, s csak néha horgonyoz egy-egy épület, egy kastély, egy templom, egy szélmalom, múltat idézve, változást megkötve, jelzi, hogy van, ami marad, s e táj hozománya a hagyomány.   A kastély, mely vitéz katona emlékét őrzi, Kray Pálét [1] , ki futtatott burkust és franciát, egyszerű vonalak, szinte puritán, de falai között a tegnap tart karnevált.   A templom tornya égre tör [2] , eget és földet összeköt, modern korban köz

Múltat strázsál a templom a pusztaság felett, számba veszi építéseit, s rombolásait, őshitet őrző temetőt [1] , döngölt falú szentélyt...

Az élet legyőzhet-e időt?

Lennert Gézának, Erzsébetnek és Viszinger Elemérnek Futak múltját titokzatos holtak őrzik, egy elhagyott templom körül, letisztult neogót...

Szeretnélek, Szabadka áldani, mint tette egykor Kosztolányi...

„Mily szépek a te sátraid Jákob, hajlékaid Izrael!”[1] Mily szép a hit, mely templomot emel, s hiába üresíti ki a falakat az eltorzult...

Az újvidéki és moholi utunk életem egyik legfontosabb írói küldetése volt...