Egykor hit vívott itt hittel nagy csatát, király és népe egymás ellen fordult[1], de ma már mindez csak a múlt, s harcmező felett ma három kereszt áll.
Mert mindig a hit győz, s nem a fegyverek, az erős templomot épít, s nem várfalat[2], a hit adott hont, keresztény hazát[3], e remény tartott meg egy évezreden át[4], S a hit, mi diktatúrát szabadságra vált[5].
Nekünk szentek kellenek[6], s nem hadvezérek, kik szelíd szóval hirdetik, hogy szeret az Isten és Isten a szeretet[7], s a millennium aranyló delét nehéz korokban hirdetik.
Nekünk kereszt kell és nem diadalív, hűség a hűtlenség idején, s hit, mikor az ész azt mondja: Ne remélj!
Ember, kit utad erre visz, hajts fejet, s a békét vidd tovább!
[1] az emlékezés szerint János Zsigmond, választott magyar király itt vívott csatát 1567-ben az unitárius hitet elutasító katolikus székelyekkel. Ha ez igaz, akkor a király veresége hozzájárulhatott ahhoz, hogy János Zsigmond az erőszak helyett a szabad vallásgyakorlat engedélyezése felé forduljon, s az 1568-as tordai országgyűlés kimondja a vallásszabadságot. [2] a bal oldal kereszt arra utal, hogy 1442-ben IV. Jenő pápa engedélyezte a csíksomlyói búcsút, ha a nép felépíti a templomot [3] a középső kereszt évszámai: 896 és 996 [4] az 1996 évszám a millecentenáriumra utal [5] 1989: a romániai forradalom éve. [6] utalás Márton Áron püspökre, aki 1896-ban, a magyar millennium idején született és Trianon és a kommunizmus idején erőt adott az erdélyi magyarságnak. [7] utalás Szent János apostol I. levelére: „Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad.” (1Jn 4,16.)