Hajnalnak fagy idejében,
hulló hóban, havas úton,
reggel lassan lépkedek,
szépen Mikulás, s hóember leszek.
Más lett a táj, más az utcám,
más, mint amit ismerek:
hócsillogó, mi megszokott,
másképp látom életem.
Nehéz az út és veszélyes,
vigyáznom kell minden léptem,
mert vár rám a sors,
vár a cél, és tán a végzet!
S ha megcsúsznék?
Hát felkelek,
lila folttal, piros vérrel,
színesebb az életem!
Az út végén teljesség vár,
az öröm és a szeretet:
egy kicsiny ház, igaz otthon,
melyért lépnem, s élnem érdemes!
Utószó (mely nem része a versnek)
Azt mondod e kis dalomról,
hogy a giccsnek mértéke?
Lépj a hóba, jégvilágba,
felejtsd komoly énedet,
s meglátod, hogy a természet,
melyet Isten teremtett,
bármilyen szép, néha giccses,
éppen ezért szeretem!
2023.12.06.