Homok-sellő a parton

Gojdár Árpád homokszobrához

Az ember gyakorta

szerelmet álmodik a homokba,

szépséget képzel mandalába,

s a valóságot merészen átértelmezi.

A húsból és vérből formál éterit,

s nem érdekli, hogy mindez

csak pillanatra szól,

s a folyó hulláma elviszi.

Ami számít: a pillanat,

s a szépség, mit létrehoz

- ugye, hogy jó ez a szerelem,

mi a mulandóból, mint kagylóhéjakból,

nyakláncot fűz, időt kötve meg.