Gojdár Árpád homokszobrához
Az ember gyakorta
szerelmet álmodik a homokba,
szépséget képzel mandalába,
s a valóságot merészen átértelmezi.
A húsból és vérből formál éterit,
s nem érdekli, hogy mindez
csak pillanatra szól,
s a folyó hulláma elviszi.
Ami számít: a pillanat,
s a szépség, mit létrehoz
- ugye, hogy jó ez a szerelem,
mi a mulandóból, mint kagylóhéjakból,
nyakláncot fűz, időt kötve meg.
Comments