Húsvétra vár a világ, de a feltámadás útja a halál, Jézusé, az enyém, s a Tied, anyám. Sírod felé tartva imát mormolok, virág, amit életedben nem adtam át neked, egy mécses, rád emlékeztet.
Ezer emlék, ezer szó, szín és hangulat, mindenre pontot tett a sírkő, mégis, mind bennem él, ezáltal lettem önmagam.
Nagyhét van, ünnepre készül a világ, de most még gyászízű a feltámadás, mert minden bizonytalan ilyenkor, csak az életzáró sírkő a realitás.
Ilyenkor üresek a szavak, hitvallásom csak a virág, mit sírodra teszek, s a fagyos tavaszi szélben, a halál és az élet táncot lejt.
Édesanyáink emlékére… Török Tündének
