Kápolna az út és tó között (Kengyel)

Templomba játszó kápolna,

múltat idéz, ősi korokat,

kriptájában holtak várják a Feltámadást,

portája meg az ünnepnapot,

mikor kapui kinyílnak,

s Szentmisére gyűlik a nép

a sok magányos köznap után,

élettel telnek meg a falak,

mert az Úr türelmesen kivár.

S addig?

Egy kápolna az út és tó között,

az utazóknak égi jel[1],

hogy van még remény,

s egyszer áldott lesz az érkezés.

Vannak különleges helyszínek, amik első pillantásra rabul ejtik az ember szívét: nekem ilyen a kengyeli (bagi-majori) Szent Imre kápolna. Bár valóban kicsi, mégis formavilága és térhasználata az esztergomi bazilikát idézi: a táj része, mégis fölé emelkedik. Nem véletlen, hiszen mindkettő a XIX. században épült, de míg az esztergomi Istenháza az egész nemzetnek épült, hogy a „Magyar Sion” legyen, addig a kengyeli kápolna a Baghy-család kriptáját rejti: a család 15 tagja várja itt a feltámadást.

Információim szerint a kápolnában csak ünnepnapokon és a hónap első vasárnapjain mutatnak be Szentmisét.

#Kengyel #BagiMajor #kápolna

[1] utalás Szent Ambrus Himnusz kakasszóra c. himnuszára: „Nocturna lux viantibus”