Látogatóim száma

  • Rozványi Dávid

Lullázás 43.: A halhatatlan kedves, a művész szerelme

Frissítve: júl 12



Szerelmed még szívemben ég múlt emlék örökké.

Gyűlölöm, hogy szerettelek, lépted üteme lett szimfóniám, hogy szerelmed formált azzá, ki vagyok, s kacajod echo[1]-ja minden hangjegyem.

Sorsomból tépem emlékedet, mindazt, mit te adtál nekem.

Bosszúból ellopom istennő énedet, diszharmóniában nyer új életet, dühödt istenséget kap zsenim.

Hátrahagylak, mint levett ruhát, szürke, kicsiny csigahéj sorsodban, s már nem szólít senki így: Königin[2].

Megöregszel, futván a sorsod, mit egykor megéltél velem s hogy még élsz, észre sem veszik..

Közben én szárnyalok, világot ámít s némít zeném, de nem tudja senki sem, hogy mindezt elcserélném csak lennél újra nekem „halhatatlan kedvesem”.

Néhány gyakorlati tanács: Ha Martonvásárra vezet a sorsunk, érdemes a kastély mellett a város más nevezetességeit is megnézni, többek között Nagy János szobrászművész és Troznai István öntőmester alkotását, Beethoven és a halhatatlan kedves című szoborkompozícióját is.


A vers Török Tünde előadásában:




[1] visszhang (latin) [2] királynő (német), Tännhauser szólította így Vénuszt Wagner operájában További lullázások ide kattintva olvashatók!


#Beethoven #Martonvásár #HalhatatlanKedves

141 megtekintés

© 2023 by The Artifact. Proudly created with Wix.com

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now