Lullázás 74.: Kerestem titkodat, Berzsenyi… (Berzsenyi Emlékház, Nikla)

Kerestem titkodat, Berzsenyi, hogy volt képes szellemed, eszméket szítani, ideát plántálni, földrészt átfogni, repkedni, s közben a földdel boldogan dolgozni, mint egy gazda horáci[1] idillben, kinek fontosabb a termés, mint világrengető revolúciók?

Egyszerre voltál Hérosz[2], kit nemzett az eszme és szült a föld, szellemed repült, kezed dolgozott. Nappal jó gazda, este csendes szavakkal Új világot vágyva hirdető, Prométheuszként tüzet hozó: világot őrző és felforgató.

Kerestem titkodat Berzsenyi, kicsiny kúriádban, cseréppipádban, az ablakban, mely a kertre néz, a fákban, mit barátaiddal ültettetek az utakban, mik végtelenül kígyóznak a somogyi dombok között, Möbiusként[3] önmagába térve, térek ide vissza, hol alkottál és éltél,

hogy találjak csendet, s harmóniát, mely írta ez emberi prométheát[4], mely őrizte és űzte a régi világot, idillben álmodva utópiát.

Vajon a világ, mely ma hirdeti, hogy vágyad beteljesíti, hisz ma győztes az eszme, miről álmodtál, tetszene neked? Vagy a kert felé fordulnál, csibukra[5] gyújtanál, s az eszmék helyett a szőlőt választanád.

[1] hivatkozás Berzsenyi Dániel: Horác c. versére [2] félisten (görög), aki az istenek és az emberek nászából születik [3] Möbius-szalag: önmagába visszatérő papírcsík, amelynek csak egy oldala van [4] Prometheus-ról szóló hősrege [5] hosszúszárú pipa

#lullázások #Balaton #Nikla #NiklaiRemete #Berzsenyi #BerzsenyiDániel