Egy alkotót, egy költőt meghatároz az otthona: az őt körülvevő világ alakítja, ahogy ő is alakítja az őt befogadó világot. Az otthon, nem csak egy település, nem csak egy ház, ahol él és alkot az író, hanem egy közösség, egy életforma.
Nikla nem a szülőhelye volt Berzsenyinek: Egyházashetyén született 1776-ban, csak házasságkötése után, 1804-ben költözött Niklára. Bár később is elhagyta időnként a falut, de életének ez volt központi helyszíne, ahogy Németh László írta: „Míg Pesten az új magyar irodalom szervezkedik, az ő közvetlen élete: elázott vetés, összedűlt ház, felfordult kocsi, pénzelértéktelenedés, pörös sógorok, nyavalya. S mégis első költője annak a tanulékony és mozgalmas századfordulónak”.
Talán nem véletlen volt, hogy Berzsenyi rátalált Niklára, hiszen már korábban is vonzódott a Horatius-féle egyszerű élethez.
Ne kérdezd, barátném! mint töltöm időmet, S távolléted alatt kedvem miben lelem! Tudod, elvesztettem édes enyelgőmet, Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem. Lefestem szüretem estvéli óráit, Ha már cselédimet nyugodni eresztem, És csak alig hallom a vígság lármáit, Agg diófám alatt tüzemet gerjesztem. Leplembe burkolva könyökemre dűlök, Kanócom pislogó lángjait szemlélem, A képzelet égi álmába merűlök, S egy szebb lelki világ szent óráit élem. Az őszibogárnak búsongó hangjai Felköltik lelkemnek minden érzéseit, S az emlékezetnek repdező szárnyai Visszahozzák éltem eltűnt örömeit. Életem képe ez. - Már elestvéledtem, Béborúlt az élet vidám álorcája! Még két mulatótárs van ébren mellettem: A szelíd szerelem hamvadó szikrája S bús melancholiám szomorgó nótája. (Levéltöredék barátnémhoz)
Ne feledjük: ez az őszi estén az agg diófa alatt tüzet rakó vidéki nemesember ugyanaz, aki A magyarokhoz c. versében kemény szavakkal ébreszti nemzetét:
Romlásnak indult hajdan erős magyar! Nem látod, Árpád vére miként fajúl? Nem látod a bosszús egeknek Ostorait nyomorúlt hazádon? (…)
Most lassu méreg, lassu halál emészt. Nézd: a kevély tölgy, mellyet az éjszaki Szélvész le nem dönt, benne termő Férgek erős gyökerit megőrlik
Tudom, a ma emberének idegen Berzsenyinek mind nyelvezete, mind a versezete, mégis, az a harmónia, amiben egyesíteni tudta Nikla kis világát a nemzet egyetemes sorskérdéseivel, mindig időszerű és aktuális.
Ha ezt a harmóniát akarjuk megérteni, érdemes ellátogatnunk Niklára, a Berzsenyi Dániel Emlékházba. Az Emlékházat Berzsenyi egykori kúriájában rendezték be. Nem egy interaktív, modern kiállítótér, ez talán nem is illene a költőhöz.
A Kúria 1954 óta kiállítóhely, az információátadás mellett legfőbb érdeme a megőrzés: nincsenek feltűnő modern átalakítások, az épületet megőrizték a Berzsenyi-korabeli formájában. Néhány személyes tárgy, ismertetők, makettek segítenek megértenünk, hogyan élt itt a legnagyobb magyar ódaköltő. Ha kinézünk az ablakon, azt látjuk, amit egykor Berzsenyi, csak a szelídgesztenyefa, amit egykor ültetett, nőtt nagyobbra.
Az Emlékház azonban nem csak kiállítótér: a Költő örökségéhez méltón, vehetünk, vagy akár ingyen is elvihetünk klasszikus értékkel bíró könyveket, szellemileg gazdagítva a községet és az idelátogatókat.
