Balatonfüred nem az a város, ahol unatkozni lehetne, ha rosszra fordul az idő: a legváltozatosabb témájú kiállításokat tekinthetjük meg: már írtam a Zsidó Kiválóságok Házáról, a Vaszary Villáról és a Jókai Mór Emlékházról, azonban van egy múzeum, ami magának a város múltjának, elsősorban a reformkorinak, állít emléket: a Városi Helytörténeti Gyűjtemény és Kiállítóhely.
A zseniális megoldások egyike: a múlt árnyai életre kelnek
Erre a múzeumra is igaz, hogy belülről sokkal nagyobb és gazdagabb, mintsem kívülről sejtenénk: eredeti relikviák, modern installációk, interaktív megoldások és játékok, négy témakörbe (közlekedés, fürdőkultúra, Anna-bál és színházi élet) rendezve várják a betérőt. A kiállítás alapkoncepciója csak a legalsó szinten módosul kissé, ahol már nem Balatonfüredet, mint várost, hanem a szellem embereinek balatoni kötődéseit mutatják be, kiemelve Németh Lászlót, aki előtt egy emlékszobával is tisztelegnek. Kevesen tudják, de Németh László (1901-1975) már az 1920-as évektől látogatta a Balatont, s 1957-től kezdve Sajkodon rendezte be, s többször járt Füreden is.
A Németh László emlékszoba
Balatonfüred neve 1825 óta össze összefonódott az Anna-bálokkal: ekkor rendezték az első bált a Horváth-házban, a házigazda lányának, Krisztinának a tiszteletére. A leány itt ismerkedett meg későbbi férjével, Kiss Ernő huszár főhadnaggyal. A találkozásból szerelem lett és nem telt bele egy év és a fiatalok egybe is keltek, de a boldogságuk nem volt hosszú életű: Krisztina 1827-ben meghalt. Férje nem házasodott meg újra. Katonaként egyre magasabb rangra jutott, részt vett az 1848-as szabadságharcban, hogy 1849. október 6-án az aradi vértanúk egyike legyen. Két fiatal, két halál… Nem sejtették mi vár rájuk, amikor egymásra pillantottak azon a bizonyos Anna-bálon. Az aradi vértanúk emléknapján idézzük fel ezt a történetet, hiszen a kivégzett tisztek emberek voltak, mint mi, de képesek voltak meghalni azért, amiben hittek.
Szentgyörgyi Horváth Krisztina (forrás: Likebalaton.hu)
S a bált azután megtartották minden évben, egészen a baljós 1914-es évig, amikor egy negyvenéves szünet követett. Furcsa módon, a balemlékű ötvenes években, pontosabban 1954-ben kezdődtek újra az Anna-bálok Balatonfüreden. Érdekesség, hogy az elődök iránti tiszteletből a bálok sorszámozásánál nem vették figyelembe a kimaradt éveket, hanem az elsőtől kezdve számozzák.
Kedves szokás, hogy minden évben megválasztják az Anna-bál Szépét. Ilyenkor feltámad az emberben a kíváncsiság: a közönség és a zsűri szerint ki a legszebbek? Ha összevetjük az adatokat 1957 és 2019 között, az alábbi eredményt kapjuk települések szerint: a legtöbb királynő Budapestről érkezett (21), de rögtön a nyomukban járnak a balatonfüredi lányok (20), de érkezett már bálkirálynő az USA-ból és a Felvidékről is.
A régi Anna-bálokra emlékezem Endrődi Béla (1886-1956) versével:
Forró a báli hangulat, Szépasszonyok, nádszál urak, Tülldísz, kivágva mélyen... Hajló derék, habkönnyű váll, A cigány valcert muzsikál A holdas, nyári éjben.
Hajló derék, habkönnyű váll… Balatonfüredi Anna-bál! Mosolygó, ifjú párok! Első szerelmem Anna volt, Tanúim rá az ég, a hold, A csillagok 3 platánok.
A tó, a part a régi még, A víz, az ég a régi kék És húzza még a banda, A platán sor dús zöldben áll, Még friss a kedv, még zeng a bál, — De hol van már az Anna!
További részletekért érdemes felkeresni a Múzeum honlapját, ide kattinva.