A veszprémi Szent György-kápolna közepén egy vörös márványból faragott sírkő darabjai fogadnak minket: Vetési Alberté, aki alatt a kápolna virágkorát élte. Ha megmaradt volna és a XVIII. században nem törik darabokra barbár módon, az egyik legszebb középkori síremlék lenne… Azonban darabokra törték, ahogy darabokra tört az egykori veszprémi püspök emlékezete is. Érdemes felidéznünk az egykori diplomata püspöknek az élettörténetét: a XV. század szinte minden lényeges történelmi eseményénél ott volt.
Vetési Albert, veszprémi püspök oklevele, 1476. január 9
Vetési Albert 1410 körül született a ma Romániához tartozó Vetésen. Miután az egyházi pályát választotta, a bécsi és itáliai egyetemeken tanult, de tehetségére hamar felfigyeltek, már felszentelés előtt belekóstolt a diplomácia világába is.
1433-ban részt vett Zsigmond király császárrá koronázásán: ne feledjük, hogy Zsigmond volt az egyetlen magyar király a Habsburgokon kívül, aki elnyerte a keresztény világ leghatalmasabb uralkodói címét. Hogy nem csak egyszerű zarándokként járt Rómában, jelzi, hogy szülőfalujának, Vetésnek, búcsújogot szerzett.
Miután hazatért Magyarországra, már 1446-ban gyulafehérvári székesegyházi főesperes lett, ezt ma a püspök területi képviselőjének nevezhetnénk. Ekkor került kapcsolatba Hunyadi Jánossal, aki mellett már 1453-ban titkári feladatokat látott el.
Ma a kruseváci győzelemről (1454. szeptember 29.) nem tanulunk az iskolákban, azonban abban a korban a közvéleményt meggyőzte arról, hogy a törökök nem verhetetlenek. Szüksége volt Európának erre a hitre, hiszen Konstantinápoly 1453-as eleste után úgy tűnt, hogy a török áradat megállíthatatlan. Hunyadi János elhatározta, hogy egy nemzetközi összefogás erejével a törököt kiveri Európából és felszabadítja a megszállt görög területeket. Vetési Albertre hárult a feladat, hogy a pápát és az itáliai államokat bevonja a szövetségbe… A küldetés csak részben volt eredményes: bár a nagy szövetség nem jött létre, de a pápa 1456. március 15-i kezdettel meghirdette a keresztes hadjáratot. Vetési diplomáciai küldetése, ha nem vezetett egyenes úton a nándorfehérvári diadalhoz, de mindenképpen segítette azt. Hunyadi János azonban a győzelem után meghalt…
Nincs pontos feljegyzés arról, hogy milyen része volt Mátyás királlyá választásában, de az, hogy Mátyás már 1458-ban alkancellárrá nevezte ki, arra utal, hogy segítette a korona megszerzésében. Ugyanebben az évben a pápa veszprémi püspökké nevezte ki: ezzel az ország meghatározó politikusainak egyikévé is vált: a mindenkori veszprémi püspök koronázta meg a királynékat, a gyóntatójuk és kancellárjuk is volt. 1476-ban Vetési Albert koronázta meg Mátyás második feleségét, Beatrixot Magyarország királynéjává.
Diplomáciai tevékenységét veszprémi püspökként is folytatta: 1459 és 1475 között kilenc útjáról maradtak fenn adatok. Mindemellett nem hanyagolta el legfontosabb püspöki feladatát sem, a hitélet megújítását sem egyházmegyéjében. Halála (1486) előtt nem sokkal Bartolomeo de Marascha castelloi püspök, pápai legátus IV. Sixtus pápának írt jelentésében „szent aggastyánnak" nevezte Vetésit.
Idézzük fel emlékét, amikor Veszprémben sírköve előtt állunk!