A lovasberényi Cziráky-kastélyról nagyon nehéz írni, mégis nem lehet nem szólni róla. A kastély egykor Magyarország egyik legszebb kastélya lehetett, ma viszont csak árnyéka, váza önmagának. Mégis, talán a puszta falak, a levert vakolat a maguk puritán egyszerűségükben idézik fel egy eltűnt kor nagyságát és szépségét. Ha nem lennének az elhivatott idegenvezetők, talán nem is hinnénk el, milyen élet zajlott itt egykor. Így viszont újra ezüsttel telik meg a kincstár, a grófék és vendégeik megérkeznek a kapuba, az estélyen urak és hölgyek táncolnak, az aratás végeztével viszont a grófék szolgáltak fel az aratóknak, s lassan belibben a Graf Zeppelin is az égen…
Önkéntelenül is az Elfújta a szél bevezető szavai jutnak eszünkbe: „E bájos szép világ volt tanúja a lovagiasság utolsó főhajtásának. Itt éltek az utolsó nemes urak és tisztalelkű hölgyeik, a jó gazdák és szolgáik. Könyvekben lelhetsz csak rá, hiszen nem több ma már, mint emlékeinkben élő álom. Egy korszak, amelyet elfújt a szél…”[1].
Bár már Mátyás király korában is állt egy udvarház ezen a helyen, a kastély története igazából 1730. április 15-én kezdődött meg, amikor Gróf Cziráky József megvásárolta a kastélyt, majd fia, György és 1763 és 1767 között átalakíttatta, ez lett a fő szárnya az épületnek – ha a falakban CC vagy CG jelű téglát találunk, az a fal még ebben a korszakban épült.
György halála után, bátyja, László folytatta a kastély felújítását, ekkor készültek el a gyönyörű faliképek, minden bizonnyal Dorfmeister István művei: a feljegyzések szerint innen vitette el ecsetjeit Kenyeribe 1779-ben. Sajnos ma már nyomát sem leljük ezeknek a képeknek: 1976 és 1983 között teljesen leverték a kastély belső vakolatát.
A kastély virágkora Cziráky Antal Mózes alatt kezdődött meg: alatta épült fel 1803-1809 között a ma ismert klasszicista kastély, Hild József tervei alapján. Érdekesség, hogy ekkor alakították ki a látogatók által megcsodált, a grófnő hálószobájából nyíló fürdőkamrát is. Ekkor kezdődött meg a tájrendezés is: az országút, amely korábban a kápolna és a kastély között vezetett, a kápolnán túlra került, mai helyére. Nem tudjuk, ki tervezte a kertet, de valószínűleg Antal Mózes kívánsága volt, hogy ne vágják ki az évszázados hársfákat és ő emeltette nevelőjének, Kozma Ferenc jezsuita atyának is az emlékművét, ezek sok mindent elárulnak róla. Ekkor épült fel a növényház és a vadászlak is.
Fia, János alatt már csak kisebb átalakítások voltak, Ybl Miklós tervei alapján (ezek a CJ monogramos téglákról ismerhetők fel). Ekkor alakították ki a regényesnek tűnő, ámde praktikus „titkos” csigalépcsőket a földszint és az emeleti nappali helységek között. Technikai érdekesség, hogy a belső udvar mindig száraz volt, föld alatti csatornarendszer vezette el a vizet a közeli tóba.
Az utolsó átalakítások 1943-ra készültek el, Cziráky Antal Mózes unokája, László idejében. Utána már csak a pusztulás következett: háborús pusztítások, kifosztás a háború után… Majd 1951-ben gépállomást csináltak belőle, de talán mindezek együttesen sem ártottak annyit, mint a hetvenes években kezdődött állagmegóvások: ahogy már említettem, ekkor verték le a festett vakolatokat és készítettek betonfödémeket. A szakszerűtlenségre jellemző, hogy még a kápolna szoboralakjait is fordítva helyezték vissza, így a lovasberényi kápolnaszobrok sem a belépőre néznek, középen, hanem jobbra és balra, a semmibe… Mintha ők sem bírnák nézni ezt a pusztítást…
A kastély története iránt érdeklődőknek jó szívvel ajánlom Mentényi Klára–Somorjay Sélysette: Mit épített Ybl Miklós Lovasberényben a 19. század közepén? c. kiváló tanulmányát.
Az ember szinte szorong Lovasberényben: ennyire gazdagok voltunk valamikor és ennyire ostobák, hogy így elherdáltuk örökségünket? Csoda lenne, ha egyszer visszatérne a régi ragyogás, de az elmúlt években annyi kastély és vár született újjá, hogy talán nem oktondiság várni erre a csodára.
Addig is a lovasberényi Cziráky-kastély csendben várja az idők jobbrafordulását.
A kastély történeténél talán csak az építtetők érdekesebbek: legközelebb erről mesélek.
[1] Eredetiben: Here in this pretty world Gallantry took its last bow.. Here was the last ever to be seen of Knights and their Ladies Fair, of Master and Slave... Look for it only in books, for it is no more than a dream remembered.