Ha a Balaton nyugati végén járunk, akkor Keszthely kihagyhatatlan, s ha Keszthely, akkor a sok egyéb látnivaló mellett fel kell keresnünk a Festetics kastélyt. Aki már járt erre, tudja, hogy a kastély ebben az esetben nem egy épületet jelent, hanem különböző intézmények sokaságát: magát a kastélymúzeumot, a kertet, a pálmaházat, a madárparkot, a hintó- és vadászkiállítást, valamint a Balatont bemutató terepasztalt, egy nap talán nem is elég arra, hogy mindent megnézzünk.
Festetics Kristóf (1696–1768), a család keszthelyi ágának alapítója két hitbizományt hozott létre: a keszthelyit és a dégit, így adja magát a két kastély összehasonlítása. Mind a kettő méltóságteljes, harmonikus, de a hasonlóságok itt véget is értek: amíg a dégi kastély egy bezárt titokzatos világ, a maga szabadkőműves múltjával, addig a keszthelyi, ennek pont az ellenkezője: nem csak nyitott, jól látható, de hivatása is az volt, hogy az erre járóknak megnyissa a világot - I. György itt alapította meg a Gerogikont 1797-ben, Európa első felsőfokú mezőgazdasági tanintézetét. Itt nem idézi fel magában az ember Menenius Agrippa meséjét, Keszthely a tudás és a szellem fellegvárát jelenti a magyarság számára.
Ennek ellenére a történelem nem volt kegyes a kastélyhoz: bár a világháború megkímélte, ’45 után a terület először a szovjet, majd a magyar katonaság tulajdonába került, de szerencsére ennek emlékét már csak anekdoták őrzik: már 1952-ben műemlékké nyilvánították és megkezdődött helyreállítása. Ami azóta is tart… Furcsa belegondolni abba, hogy több, mint másfél évszázadig épült a kastély, s alig egy évtized pusztítását próbálják azóta is helyreállítani.
Bevallom, számomra korábban a kastély a múlt idők tanúja, a szellemi turizmus méltó célpontja volt, azonban a könyvtárban járva felül kellett vizsgálnom korábbi véleményemet. A kastély könyvtára őrzi a méltóságot, a gazdagságot, nem csak anyagi értelemben, a barokk, mégis örök szellem ragyogását - és, bármily meglepő, könyveket. Rossz szokásom szerint a könyvek címeit nézegettem, miből tanulhattak itt az egykori diákok, s megakadt a szemem egy oda nem illő: „Szocialista mezőgazdaság - gazdag parasztélet”. A szocializmusról szóló könyv a Festeticsek könyvtárában érdekes történetet ígért: a könyvtárét.
A könyvtár története valahol ott kezdődött, hogy a már említett Festetics Kristóf a hitbizomány részévé tette, így a könyvek is elidegeníthetetlenek lettek. Az ő idejében a könyvtár még „csak” 2000 jogi, politikai, földrajzi és történelmi tárgyú kötetből állt. Fiának, Festetics Pálnak (1722-1782) szenvedélyévé vált a könyv: újságokra fizetett elő (elsőként a Wienerischer Diarum-ra), beszerezte a Francia Enciklopédiát, könyvtári index készült, beszerzési stratégiát alakítottak ki, és ami talán a legfontosabb, a szakemberek is hozzáférhettek a könyvekhez.
A könyvtár épülete 1799-1801 között épült fel, Weimar-t követő stílusban, ezzel is támogatva a Georgikon tanárait és diákjait. A következő másfél évszázad során szépen gyarapodott a gyűjtemény, s a II. Világháború előtt már 50 ezer kötetből állt.
A magyar műemlékek története ’44-45-ben általában három elemmel írható le: a visszavonuló németek lerombolták, a szovjetek elvitték, és ami maradt, azt a lakosság hordta szét. Kevésen múlt, hogy a keszthelyi könyvtárnak nem ez a sors jutott. Ezt a keveset a város szovjet parancsnoka, Ilja Illarinovics Sevcsenko (1906-2007) jelentette: felismerte az itt felhalmozott értékeket, ezért befalaztatta a könyvtár ajtaját. Azt mesélik, hogy még fertőzésveszéllyel is riogatta a potenciális fosztogatókat… (Sevcsenko-t később, 1985-ben Keszthely díszpolgárává választották).
Tehát a könyvtár háborút épségben túlélte, azonban a béke még hátra volt… A könyvtárat a kastéllyal együtt állami tulajdonba vették, s a kezelői feladatokat az Országos Széchényi Könyvtárra bízták. A legértékesebb kiadványokat Budapestre szállították, s cserébe frissebb szakkiadványokkal frissült az állomány, valószínűleg, így került a könyvtár állományába a korábban említett, a szocialista mezőgazdaság hatását a paraszti gazdaságokra elemző mű is. Talán mosolyogtató véletlen, hogy pont ezen a köteten akadt meg a szemem, de ne feledjük: ma már ezek a könyvek is a múltunk részei.
Azt hiszem, ez a legnagyobb titok, amit a könyvtár rejt, túl a nagyműveltségű nobilitásokon és szovjet városparancsnokokon: nem múzeumi kiállítás, hanem működő intézmény, ma is fogadja a kutatókat, alapítóinak nem csak emlékét, de szándékát is ápolva.
Néhány gyakorlati tanács: a könyvtár szolgáltatásait kutatójeggyel lehet igénybe venni, ennek részletei ide kattintva találhatók meg: http://helikonkastely.hu/hu/festetics-kastely/konyvtar/. A könyvtár állományáról az alábbi linken lehet tájékozódni: http://corvina.monguz.hu:8080/WebPac.hkmkdb/CorvinaWeb.