Martos ősereje

Van ebben a földben valami őserő,

mely megtart mindent, mi belőle nő.

Jöhet bármi, tatár, török, vad religio,

dühös vizeknek árja kicsaphat,

mindent túlél, minden megmarad.

Belőle nő örök Martos-virág,

tükröt tart Aradnak Vécsey vértanú,

s arcot ad ősmagyar dacnak,

mely vezette Feszty ecsetjét.

Egy nemzetet büszkeségre tanít,

gyermekdalt madárfüttyként repít,

s az idő itt tánclépésben lép,

múltat vet jelenbe, s jövőt terem.

Régi tervem volt eljutni a Magyar Tanítási Nyelvű Református Alapiskolába - 2021 óta az én versemmel hívogatják az iskolába az elsősöket.

A felvidéki Martos története az avar-korig nyúlik vissza, s a település annak ellenére megmaradt, hogy a tatár- és törökjárás is pusztította. Az előzőhöz egy érdekes helyi legenda is kapcsolódik: úgy mesélik, hogy a lakosok a nádasban bújtak el, s aki kilátszott a nádból, azt a tatárok lenyilazták, ezért olyan alacsony termetűek a martosiak. A megélhetést a halászat adta, ennek tárgyi emlékei a falumúzeumban tekinthetők meg. Bár az árvizek gyakorta pusztították, a helyiek ragaszkodtak szülőföldjükhöz, s mikor 1820-ban át akarták telepíteni őket, nem voltak hajlandók elszakadni otthonuktól.

A martosi népművészet különleges eleme a honfoglalás koráig visszavezethető rátéses hímzés.

A történelem később sem volt kegyes a faluhoz: régebben örök ellentét égett a református lakosok és az esztergomi érsek között, aki a település ura volt, a modern időkben pedig a Beneš-dekrétumok próbálták eltörölni a falu lelkét. Ezekre a dekrétumokra általában úgy szoktak hivatkozni, ami alapot teremtett a felvidéki magyarság jogfosztásához, azonban a valóság ennél sokkal véresebb: 1945 után számos gyilkosság is történt, többek között Vecsey Lajos (1900.11.16. -1945.8.27.) halála is ehhez köthető. Vecsey a falu életének egyik irányítója volt, ő szervezte meg a kultúrház, a községháza és a Hangya Szövetkezet felépítését, de a visszatérő csehszlovák világban agyonverték, majd holttestét a dögtemetőbe földelték el. Nincs adat arról, hogy rokona lett volna Vécsey Károlynak (1803-1849), az aradi vértanúnak, de a magyarságért vállalt mártírhaláluk mégis testvérré teszi őket.

A martosi arcok minden magyarra ismerősen néznek: az egykor a faluhoz tartozó Kingyesen festette meg a Magyarok bejövetele c. körképét, s a festményen szereplő arcokat a martosiakról mintázta.

Martosnak azonban nem csak múltja, de jelene és jövőbe vetett hite is van: erről tanúskodik a templom élő közössége, a tündérpalotának is beillő iskola, a kastélynak tűnő faluközpont, s a turistacsalogató Feszty Árpád művelődési park.

#Felvidék #Martos