Mily egyszerű volt az élet,
Hellasz földjén,
mielőtt megkezdődött a történelem!
Az istenek az Olimposz hegyén;
a földfelszínen az emberek,
kiknek sorsát sodorták,
az Éjszaka[1] lányai, a moriák.
Három asszony fonta, adta,
kérlelhetetlenül[2] az életet,
az ember lánya és fia semmit sem tehetett,
legfeljebb lázadott, értelmetlen.
Három asszony három szálat font,
munkát, családot, s örömet,
ebből állt össze az élet,
ez jelentette a teljességet.
Mennyivel egyszerűbb volt minden,
mikor az ember még nem akart többet.
E hárommal megelégedett!
Nem akart semmi feleslegest,
kontárként nem szőtt mellékszálakat,
mint mit adott neki kedve moriáknak.
A történelem és művészettörténet tanítása során a legnagyobb hiba szerintem, ha a régi idők embereit és alkotásait csak önmagukban mutatjuk be és nem keressük a kapcsolódást a jelen időkkel: ha nem vonjuk le azt a tudást, azt a tapasztalatot, amit örökül hagytak ránk, amiből mai életünkre tanulságot tudunk levonni. A görög teológia három nőalakja, a moriák is ilyenek: ők a végzet irányítói, az emberi élet fonalát szövő, gombolyító illetve elvágó három istennő. (A római mitológiában párkaként, a vikingben nornaként jelennek meg). Vajon mi lehetett az a három életszál, ami a görögök szerint a teljes életet jelentette? Erre próbáltam meg választ keresni.
[1] a moriák a Zeusz főisten és Nüx, az éjszaka lányai voltak
[2] utalás a három moria nevére: Klóthó (Fonó), Lakheszisz (Sorsjuttató), Atroposz (Kérlelhetetlen)