Minden hitelv csak annyit ér, amennyit belőle megélsz: hiába vallod a kereszt súlyát, ha nem ismered el bűneid nagyságát, hiába vallod Mária mennybevételét, ha nem hiszed, hogy Istennél van igazi hazád[1], melynek a földi jelképe csupán.
Mily bölcs volt az ember, ki először nevezte Boldogasszonynak Máriát, az anyát, kinek lelkét hét tőr járta át[2], mert tudta, hogy a boldogtalanság adja a boldogság árát, hogy a karácsonyi angyalénekre a Nagypéntek csendje felel.
Mária útja Jézus volt, kire igent mondott, kit megszült, felnevelt, őrzött és követett kit keresztjénél sem hagyott el, mert tudta a sírkő sem zárja el az Élőt, ki életet ígér.
Mária boldog volt, mert hinni tudta, mit az Úr ígért neki[3]: hogy minden szenvedésnek célja van, minden könnycsepp magvetés; s bár úgy tűnik, a Gonosz arat, őröl fogával lisztté minket, de az Úr asztalán leszünk kenyérré.
Nagyboldogasszony ünnepén, egy asszonyról beszélünk, de az Úrra gondolunk, ki e nő sorsa által példát nekünk mutat, hogy jónak lenni bár nehéz, mégis ez az egyetlen igaz Út, mert Isten maga a kezdet és a vég.
Mária, fehér ruhában a sötét világon felülemelkedik, s az életből az Életbe átvéttetik.
Kép: Balkay Pál festménye, Magyarok NagyasszonyaRómai Katolikus Plébániatemplom, Tiszafüred, a képet köszönjük Fodorné Hámori Ágnesnek!
[1] Fil 3,20.: „A mi hazánk azonban a mennyben van.” [2] Lk 2,33.: „a te lelkedet is tőr járja át” [3] Lk 1,48.: „Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”