A Katolikus Egyház minden év február 2-án tartja meg Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét, emlékezve Jézus bemutatására a Templomban. A katolikus templomokban, emlékezve arra, hogy Simeon a pogányok világosságának nevezte Jézust, gyertyát szentelnek. Erről az ünnepről szól Nunc dimittis (Most bocsásd el) c. versem
Ifjú leány gyermekét a Templomba viszi, két karjában, hó-pólyában Isten ölébe helyezi.
Nem vár angyalt, ős-jóslatot, férjére támaszkodik, hisz ők hárman, kerek világ teljességet érintik.
Édesanya: nincs más vágya, csak gyermeke boldog legyen. Nem kell dicsfény, sófár* zengés, csak béke és csendesség.
A Gyermek is elnémult már, nem sír, hangja elcsitul; kis szemében tükröződik az arany és a sokaság. Csend-Messiás, nem közismert, csak halló-szív érzi meg.
Bölcs öreg pap, hó szakállal, tudja, itt a Messiás. „Most bocsásd el…” imádkozza, tudván, hogy már elmehet, kézbe fogta Istenét, s már nem kell látnia: e Gyermekből férfi lesz majd, testét fára szegezik.
Évszázadnyi terhet hordoz, sorsot író Isten-titkot, és most végre kimondhatja hogy romlás és feltámadás, Jel, melynek ellent mondanak: sötét és fény a megváltás, az Élet halálból születik, s Mária szívébe tőrt ígér.
Hazafelé bandukolnak, szót se szólnak, a csend megnehezedik.
Útjuk gyertyafény az éjben.
Csak a Gyermek: anyja keblén mit se gondol békén nyugszik, álmodik.
* sófár: ünnepi kürt a zsidóságnál
Kép: fra Angelico: Jézus bemutatása a templomban