Fiatal lány siet a réten át, szíve alatt hordozza titkát, a titkot, mit a világ nem ismer: a Megváltás ígéretét, angyaltól emberig viszi méhében Istenét, hátrahagyva minden félelmét.
Még sejtés csak a hit, hogy ő az Élet hordozója, Erzsébet felé futva a bizonyosságot keresi, hogy igaz az angyali szó, s a két magzat összetartozik: a Megváltó és a Keresztelő.
S Erzsébet méhében felujjong a magzat, az asszony száján prófétál a szó: boldog, ki hisz az Úr szavának, mert minden ige beteljesül, mindegy, bármit is vélnek, pletykálnak az emberek.
Vajon tudnék-e én is így sietni,
hinni szavadnak, Uram,
terhemet feledve szolgálni másokat?
S vajon az én titkom,
mit éltemben hordozok,
miről más nem tud, csak Te,
a Te nevedet jelenti-e?
Kép: M.S. Mester: Vizitáció
A versből a tiszaörsi Sarlós Boldogasszony templomban készült videó, Török Tünde hangján: